DECENTRALIZÁLT OKTATÁSI RENDSZER

A Jonsson tanár úrral történt első találkozásnak volt néhány meglepő, és itteni munkám szempontjából is fontos mozzanata. Egyrészt kiderült, hogy az iskolába, különösen az IB programra sok külföldi diák jár. A tanulóknak nagyjából a 30%-a svéd, a többieknek vagy az egyik, vagy mindkét szülője más országokból származik. Tulajdonképpen mindenki, aki a társadalom tagja, svédnek számít, de vannak a svéd svédek, a vegyes házasságból született svédek és a bevándorló svédek, akik ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint bárki más. Hogy mégis vannak társadalmi feszültségek és konfliktusok, és hogy ezek hogyan és miért jönnek létre, már egy másik bejegyzés témái lesznek. Viszont ami itt is fontos: úgy tűnik, a társadalmi béke, a szolidaritás és egymás megismerése alapvetően fontos Svédországban.

Példaként a romák összeírását követő általános felháborodást említeném. Néhány hete derült ki ugyanis, hogy néhány rendőrség összeírta az ott élő romákat, holott tilos bárki nemzeti és etnikai hovatartozása felől érdeklődni. A svéd TV Kunskapskanalen nevű csatornája (ismeret/tudás-csatorna) rögtön leadott egy hosszú dokumentumfilmet a romák történetéről, jelenéről, problémáiról, és rendszeresen készítenek rövidebb dokumentumfilmeket roma emberekről. Egyfajta szembenézés ez múlttal, a korábbi törvények hibáival, egyúttal érzékenyítés mások problémái iránt.

Jonsson tanár úr nagyon örült, hogy magyarok vagyunk. Két okból is: egyrészt, mint kiderült, Jonsson tanár úr szlavista, az orosz irodalomtörténet a szakterülete, és nagyon jó barátságban volt (van) Szerdahelyi Istvánnal. Az orosz irodalomról leveleztek évekig. Másrészt volt már a Katedralskolanban egyszer egy magyar diák, egy kislány, aki a gimnázium elvégzése és az egyetemi tanulmányok után asszisztensként dolgozott Jonsson tanár úr mellett. Pozitív diszkrimináció, tehát, amivel Domosnak meg kell küzdenie.

Ugyanakkor kiderült az is, hogy az iskola maximálisan decentralizáltan működik, és érvényesül a szubszidiaritás elve. (A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de a szükséges segítséget meg kell adnia.)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az IB program esetében a Katedralskolan-ban Jonsson rektor dönt arról, hogy kivel dolgozik együtt, milyen projekteket támogat, ő szervezi munkatársaival egyetértésben a továbbképzéseket, fejleszti az oktatási programot, szervezi az egyéb informális tanulási programokat (múzeumpedagógia, kirándulás, előadások), és tulajdonképpen minden egyes diák fejlődését figyelemmel kíséri.

Ha valakivel baj van, akkor a tanárok közösen dolgozzák ki azt a stratégiát, amivel segíteni lehet az adott tanulót. Néha levelezünk egymással, de pusztán arról, hogy Domos hogy érzi magát az iskolában. A gyerekek rendszeresen bemennek hozzá beszélgetni, megosztják vele terveiket és eredményeiket.

(Álmaim iskolája.)

De hogyan is működik az egész iskolára vetítve és általában a decentralizáció?

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy az iskolák többnyire önkormányzati fenntartásúak, és ez minden életkorra és speciális csoportra vonatkozik. Ezek az iskolák egyúttal állami fenntartásúak is: igen összetett szakértői szervezetrendszer, intézményrendszer gondoskodik a szakmai, módszertani színvonal fejlesztéséről, állami, önkormányzati és iskolai szinten. Emellett vannak magániskolák, speciális pedagógiai programokkal, önkormányzati és állami finanszírozással.

Bár nem sikerült még áttanulmányoznom a svéd adórendszer egészét, de az biztos, hogy az adók (társasági és személyi) nagy része az önkormányzatokhoz folyik be, és az úgynevezett társadalombiztosítási járulékot a szociális háló fenntartására kell felhasználnia az államnak.

Az iskolák teljes autonómiával rendelkeznek. Az igazgató (rektor) irányítja az intézmény egészét, koordinálja a programigazgatók munkáját, és kommunikál az önkormányzat oktatási szervezeti egységeivel (több van, és megosztják egymás között a feladatokat). Többek között az iskola pedagógiai programját egyeztetik rendszeresen.

Az iskolákban létező oktatási programokat programigazgatók irányítják. A Katedralskolan esetében az IB programon kívül van természettudományi, társadalomtudományi és humán program is, amelyek szintén autonómiával rendelkeznek, saját igazgatóval (rektor). Emellett van úgynevezett „szabadidős” program: művészeti és sport tevékenységgel.

Ami egyáltalán nincs, az a testnevelés. Viszont van konditerem, focipálya, minden osztálynak focicsapata, szabadon használható tornaterem. A gyerekek többsége jár valamilyen edzésre, ami szintén ingyenes. És ami nagyon érdekes: Uppsalában a lakónegyedekben nagyjából 500 méterenként van valamilyen szabadon használható sportlétesítmény. Vagy focipálya, vagy kosárlabdapálya. A gyerekek folyton fociznak, még hidegben is.