MIÉRT ÉPPEN ARAB? – kulturális okok

Sztereotípiák

Mit tesz az emberek többsége, amikor olyan embercsoporttal, emberrel, viselkedéssel találkozik, amit „másnak”, „furcsának” talál? Az átlagemberek a világ minden táján ilyen esetben általában két attitűdhöz folyamodnak. (Az attitűd itt viszonyulást, hozzáállást jelent.) Az egyik valamiféle leegyszerűsítő mentális kép, sztereotípia használata, a másik az etnocentrikus attitűd.

Ami a sztereotípiát illeti, ez gyakran felszínesen leegyszerűsítő véleményt rejt magában, gyakran előítélettel társul, legtöbbször negatív érzelmi töltettel. Persze, van pozitív sztereotípia is, bár ritkábban fordul elő, és gyakran kritikátlan tekintélytisztelettel jár együtt.

A sztereotípiák, mint mentális képek, eredetileg arra lennének jók, hogy eligazodjunk világunkban, rendet tegyünk a sokféle információ okozta káoszban, ugyanakkor a valóságban úgy tűnik, hogy épp káoszt, ellentéteket, konfliktusokat okoznak. Az egyénekre ráragasztott címke eltakarja magát az egyént individuális jellemzőivel együtt. És gyakran a sztereotípiák többet mondanak el rólunk, mint azokról a társadalmi, etnikai, kulturális (stb.) csoportokról, amelyek tagjaira használjuk ezeket a sztereotípiákat.

A negatív érzelmi töltet ráadásul gyakran félelemből táplálkozik. A példa egy fiatal magyar fiútól származik, aki Dániában szembesült azzal az elmúlt évben, hogy amikor kiderült, hogy magyar, egyből „szerbnek”, „cigánynak”, „tolvajnak” tartották a vele egyidős fiatalok. Sok 20 év körüli dán szerint tehát minden magyar szerb és cigány, aki ráadásul tolvaj is. Talán nem nehéz felfedezni a történetben a félelmet. És persze, mást is: az ismeret, a megismerés, a mások iránti nyitottság maximális hiányát.


 

A sztereotípiák létrejöttének, tanulásának, pszichológiai és gazdasági-társadalmi okainak igen tágas szakirodalma van, és ezzel nem igazán szeretném untatni az olvasóimat. Néhány dolgot azonban érdemes tudni a sztereotípiákról.

1. Mindenki használ sztereotípiákat, mert ezek egy része automatikusan aktiválódik. Még a legműveltebb, legtoleránsabb és legnyitottabb embernek is szembe kell néznie saját sztereotípiáival.
   
2. Vannak olyan sztereotípiák, amelyek nem kötődnek előítéletekhez, nem tartalmaznak sem pozitív, sem negatív érzelmi töltetet, és pusztán arra szolgálnak, hogy különféle típusokba soroljunk hasonló jellemzőkkel rendelkező embereket. Ám mint leegyszerűsítő képek, ezek is eltakarják a valóságot, a különbségeket, az egyediséget.
3. A sztereotípiák forrásai a család, a kortárscsoportok, az iskola, a média. Többnyire tehát megtanult információk, vélemények.
4.   A sztereotípiákkal való folyamatos küzdelem alapja az előítéletek maximális elutasítása: először megnézem, utána hozok róla „ítéletet”, véleményt. Nem előre ítélkezem.
5.   A sztereotípiák leküzdéséhez ezen kívül szükséges még: a nyitott gondolkodás (általában a kérdezés és gondolkodás képessége), a folyamatos tanulás (life long learning), kíváncsiság, kritikai gondolkodás, tisztelet, reflexió, elfogadás. Annak tudata, hogy sohasem tudhat mindent az ember, és minden ember tévedhet.

Az arabokkal kapcsolatos sztereotípiák az elmúlt években nagyjából így néznek ki: minden arab terrorista, minden arab muszlim, az arab egy nép, egy egységes etnikai csoport neve. Az arabok barbárok és civilizálatlanok, tevén utaznak a Szaharában, eladják a nőket egy kecskéért, akik mind burkában járnak és nincsenek jogaik (pl. nem vezethetnek autót, nem tanulhatnak). Az arabok megerőszakolják az európai nőket, lusták, egész nap vízipipáznak kendővel a fejükön, stb. stb. stb.

Mindez nem igaz, és nem terjeszthető ki néhányszáz millió emberre. Természetesen van olyan arab, aki tevén szeli át a Szaharát, és van, aki eladja a nőket egy kecskéért, és persze, előfordult már valaha, valahol ezek közül szinte mindegyik, de nem igaz mindenkire, aki arabnak nevezi magát. És leginkább az nem igaz, hogy az arab egy nép, egy egységes etnikai csoport neve.

A legutolsó – és ebben az esetben a legfontosabb – téves hiedelem az, hogy az arabok civilizálatlan barbárok. Nyilván vannak ilyenek is, mint ahogy minden országban előfordulhatnak civilizálatlan barbár emberek, azt állítani azonban, hogy a civilizálatlanság az arabok jellemzője, nos, ez maga barbárság. Arról árulkodik, hogy ennek a sztereotípiának a használója egyáltalán nem ismeri Európa kultúrtörténetét, ráadásul fals etnocentrizmussal él.

Miről is van pontosan szó?

Nos, annyiról csupán, hogy Európa tudósai, egyházatyái, humanistái arab, perzsa és bizánci közvetítéssel ismerték meg a görög filozófusok munkáit. Az arab tudósok, könyvtárak, iskolák őrizték meg, gondozták és fejlesztették tovább az egyiptomi, görög tudományokat (Platón és Arisztotelész munkáit), a matematikát, geometriát, csillagászatot, orvostudományt. A XII-XIII századi keresztény Európa az arab és perzsa (iszlám) tudósoktól tanult meg mindent, amire az európai civilizáció épült.

Ideje elfelejtenünk, talán, etnocentrizmusunkat, vagyis azt a hihet, hogy mi, európai emberek magasabb rendűek, mert civilizáltak vagyunk. Érdemes felfedezni mindazt a kincset, amit a különböző arab kultúrák (mert nem egy van) felhalmoztak. Aztán tovább menni, és megismerni más kultúrák kincseit is.

Én személy szerint köszönöm Platónt, és a scuola sicilianá-t (persze, ehhez egy normann/svéd uralkodó, II. Frigyes bölcsessége is kellett), a dolce stil nuovo-t, Dantét, az egész ragyogó reneszánszt.