Mielőtt hosszú útra indulsz, avagy basic-svéd kalandoroknak

Ez a bejegyzés főként Pipi szomszédjának szól, de persze mindenki másnak is, aki ideiglenesen állomásozik Svédországban. Emellett persze minden hosszú távú mobilitás programban résztvevőnek, különös tekintettel a Grundtvig asszisztensekre.

Fél év igen hosszú idő, legalább két évszakra érdemes felkészülni. Rengeteg ruhára van szükség. Mindenfélére. Végül csomagoláskor úgyis kifelé pakolja az ember a ruhákat, minimalizálja az igényeit, reménykedik benne, hogy ha valami hiányzik, meg tudja venni. Ez a remény többnyire szertefoszlik, persze. Ami Harisnyás Pipi országában bizonyára szükséges a tucatnyi harisnya mellett: nagyon meleg kapucnis kabát, sál, duplakesztyű (amit itt most már viszonylag olcsón meg lehet venni), sapka, nagyon meleg cipő és házi papucs vagy mamusz, több pulcsi, lehetőleg könnyen mosható és tavaszra (értsd: április vége) esőkabát. A kapucni a legfontosabb: többnyire fúj a szél, és mínusz 10-15 fokban az ember könnyen megdermed két lépés közben az utcán. Elég kellemetlen a sapka alatt megfagyott hajkoronával bandukolni.

Ami biztosan nem kell, az a miniszoknya, illetve csakis fakíroknak ajánlott a viselete. A svéd lányok valószínűleg fakírok, mert minden probléma nélkül miniszoknyában sétálgatnak a hóviharban. Rossz nézni őket. Brrr! Mint ahogy a tegnap látott, megtermett posztmodern vikinget is rémülten néztem: az egyetem melletti William’s pub előtt üldögélt egyetlen pólóban, és békésen dohányzott. Mínusz 12 fok volt. Már-már megkérdeztem tőle, hogy nem fázik-e. Mi a titka? Aztán letettem róla, mert bajsza alól sejtelmesen mosolygott rám. (Úgysem árulja el.)

A ruhák kapcsán fontos szót ejteni a mosásról. Svédországban nagyon kevés embernek van otthon mosógépe. A bérelt lakásokban élők (a többség) a közös mosókonyhában (házikóban) mossák és szárítják a ruháikat. Fontos szó a tvättstuga, valamint a boka és az öppna, vagyis a mosókonyha, a foglalás és a kinyitás. A mosókonyhában ugyanis előre le kell foglalni a mosás időpontját, ami többnyire 2 órányi időt, és 2 mosógépet jelent. Kóddal, speciális kártyával vagy más hasonlóval lehet bejutni a tvättstugába, és mialatt dolgozik a gép, haza lehet menni: senki sem viszi el a ruhát, mert többnyire senki más nem tud bemenni az ajtón. Ha pedig be tud menni, akkor sem viszi el más ruháit. A szárítás alapvető kérdés, és az is, hogy mi marad a ruhából szárítás után.

Ha szerencsés az ember, olyan szárító is van, ami ruhakímélő. Nálunk van ilyen, de harcolni kell érte, így én hajnalban mosok, amikor a többiek valószínűleg alszanak még. Esetleg pénteken este, amikor a többiek valószínűleg buliznak valahol.

Városi közlekedés. Uppsalában egy utazás 20 koronába kerül, ez kb. 700 forintot jelent. Ezzel az összeggel azonban másfél óráig lehet utazni, és közben át lehet szállni más buszokra, vonalakra. Buszkártya van, amire pénzt lehet feltölteni a Pressburo-ban és egyéb helyeken. Érdemes megtudni előre, hogy hol vannak ilyen helyek. Ugyanakkor érdemes megismerkedni a város térképével, az intézmények elhelyezkedésével, a buszvonalakkal, és előre megtanulni, hogyan lehet A pontból a B pontba eljutni.

Emellett érdemes beszerezni egy kerékpárt is, mert kevéssé hideg idő esetén ez a leggyorsabb és legolcsóbb közlekedési eszköz. Uppsalában valószínűleg mindenkinek van biciklije. A svédek hóban, fagyban és szélben is biciklivel közlekednek, legalább is azok, akik téli gumival szerelik fel járművüket, és nem mellesleg fakírok.

Ezen az oldalon bármit, kerékpárt is be lehet szerezni olcsón:

http://www.blocket.se/ 

Az oldal nézegetése nyelvtanulásnak sem rossz.

Az autóval való közlekedés a parkolási díjak miatt kevéssé ajánlott. Mindenütt, még a külvárosokban, sőt, néha még a tavak parkolóiban is fizetni kell a parkolásért. Ha pedig néhány perccel tovább maradunk egy parkolóban, a semmiből előbukkanó szemfüles parkoló őr bizonyára megbüntet. A büntetés összege 350-500 korona közé tehető.

Orvosi ellátás. Még a tökéletes egészségnek örvendő ember is hajlamos idegen országban (értsd: nem otthon) valamilyen betegségbe botlani. Európában nem szabad elindulni EU TB kártya nélkül, jó, ha van biztosítás, és az sem árt, ha előre megérdeklődi az ember, kihez fordulhat betegség esetén. Svédországban mindenki fizet vizitdíjat, ami ismereteim szerint alap esetben 120 korona körüli összeget tesz ki a felnőttek esetében. Svéd személyi számmal rendelkező 21 év alatti fiatalok számára ingyenes az orvosi ellátás.

A szakorvosi ellátás esetében és a kórházak szakrendelőiben a vizitdíj magasabb. Én konkrétan 380 koronát fizettem, amikor egy teljesen váratlan probléma miatt el kellett mennem a nőgyógyászati rendelésre (mert ugye hol is borulna fel az ember hormonháztartása, ha nem Svédországban?). A gyógyszerrel együtt ez a kis „borulás” 550 koronába került. A vizitdíj ez esetben pusztán 100 koronával került többe, mint egy svéd állampolgár esetében.

Kisebb gyógyszertárt érdemes összeállítani (én ezt nem tettem meg), amiben C és D vitamin, orrcsepp, köptető, aszpirin és egy orvos által felírt, és előre egyeztetett antibiotikum van, és persze kötszer, fásli (hátha kifut alólunk a bicikli). Én többnyire gyógynövényes csomagot állítok össze, most is ez történt, és jó szolgálatot is tettek a füvek. Hozni kellett volna még fokhagymát és mézet, mert itt ezeket a gyógyító hatású élelmiszereket „aranyáron” tudjuk csak beszerezni (egyetlen fej fokhagyma 9:90 koronába kerül).

Személyi szám. Svédországban ennek a számnak a hiánya okozhat esetleg problémát a hosszú ideig itt állomásozó kalandornak. Mindenféle hivatalos ügyek (orvos, internet-szolgáltatás, iskola, engedményekre jogosító klubkártya beszerzése) elintézésekor kérik ezt a számot, ami persze nincs. Az orvosnál generálnak egy ideiglenes számot, a többi esetben a legdrágább és legkevésbé jó szolgáltatáshoz juthat csak az ember. Számomra leginkább az iskola esetében okoz gondot: nem tudok bejutni a Dexterbe, ahol megnézhetném a fiam eredményeit, a szülőknek szóló információkat, és bejelenthetném az esetleges hiányzásokat. Így aztán e-maileket kell írnom, ha valami történik (nem történik).

A tárgyak és dolgok mellett (előtt) rendkívül fontos az alapos szakmai, módszertani felkészülés, a könyvek és szakanyagok beszkennelése, tervezés, és a felkészülés arra, hogy minden másként lesz, mint ahogy elképzeltük. Így aztán a csomagoláskor az útlevél, személyi igazolvány, pénz és tb kártya mellé be kell csomagolnunk tripla adag türelmet, tíz adag lelkesedést, 1000 egységnyi fantáziát, mérhetetlen alázatot és empátiát, nyitottságot és alkalmazkodási készséget.

Úgyis azt hallhatjuk folyton, hogy „Take it easy: it takes time”.

How much time it takes, than?