Arabiska, arabiska

Arabiska Kulturföreningen

Visszapörgetve a bejegyzéseket, rájöttem, hogy bár sok mindenről írtam, a munkaadó egyesületemről nem, holott nagyjából éjjel-nappal az egyesület körül jár az eszem. Nap-mint nap találkozom valakivel, akiről úgy gondolom, hogy részt vehet majd a munkában, gyűjtöm a címeket, a programokhoz szükséges információkat, anyagokat, telefonálok, kurzust és workshopot állítok össze, randit szervezek különféle emberek között, akik nem is tudnak egymás létezéséről.

Tegnapi szerzeményem Fateh, aki Gázából érkezett 3 hónapja, és véletlenül az egyik egyesületi tag ügyfele a bevándorlók integrációjával és munkaerőpiacon való elhelyezkedésével foglalkozó cégnél, ahol dolgozik. (*Megjegyzést: ezt a szöveget szerdán kezdtem el írni, de közben elsodort egy intézménylátogatás és egy éjfélig tartó konferenciaszervezési feladat.)

Fateh grafika szakon végzett Gázában az egyetemen, emellett irodalmat is tanult, költő, grafikus és nem mellesleg fiatal nő. Érdekes, hogy ezek az információk senkinek a fantáziáját nem mozgatták meg eddig, csak nekem jutott eszembe, hogy aktív munkát végezhetne az egyesületben. (Nem tudtad?- kérdezem Alyt. De igen. Miért nem kérdezted meg tőle, akar-e tag lenni? Nem jutott eszembe.)

A könyvtárban találkoztunk Fatehval, majd a SIU-ba (Samarbetorganisationen för Invandrarföreningar i Uppsala) mentünk el együtt, mert egy komolyabb pályázati lehetőségről kellett beszélnem Amillel, a SIU vezetőjével.

A SIU egyébként a bevándorló egyesületek együttműködési szervezete (ilyesminek fordítható ez a kimondhatatlan név), olyan ernyőszervezet, ami összefogja, segíti a városban lévő egyesületek munkáját, információt szolgáltat, és egyéb tevékenységet is folytat, ami külön bejegyzést kíván.

Fateh megmutatta itt a verseit, szombaton már interjú készül vele a SIU által üzemeltetett rádióban (Radio International Uppsala – RIU 98.9 FM), és a verseit is felolvashatja. (Még nem hoztad el ide?- kérdezem Alyt. Nem. Miért nem? Nem jutott eszembe.)

Úgy tűnik, újabb szövetségesre leltem Fateh személyében, a vasárnapi megbeszélésre és tréningre eljön, ahol az egyesület „ifjúsági tagozatát” próbálom egybe kovácsolni, miután a vezetőség több hónapi beszéd, kérés és magyarázás után rábólintott erre a javaslatomra. (It takes time, mondja Aly, aki a kulturális programokért felelős, és aki az itteni munkámat irányítja, és akin keresztül el tudom adni az ötleteket. Nagyjából 3 hónap alatt…)

 Az egyesület

A Svédországi Arab Kulturális egyesület körülbelül 30 éve alakult néhány fiatal, egyetemi tanulmányokat végző, vagy értelmiségi bevándorló kezdeményezésére. A kezdetekkor leginkább az arab országokból bevándorolt emberek összetartása és az arab kulturális értékek közvetítése volt a cél. Beszélgetéseket, könyvbemutatókat, irodalmi műsorokat, workshopokat szerveztek, az országokat bemutató tematikus esteket. Emellett különféle csoportok működtek (például tánc, zene, irodalom).

A hétvégén készül el az egyesület rövid története, amit fordítás után közzé teszek. (Arabról svédre és angolra, majd magyarra. It takes time – lehet, hogy csak 2 hét múlva lesz meg magyarul is a szöveg.)

Az egyesületnek körülbelül 80 tagja van, nyolc fős vezetőséggel, és mivel nem helyi szervezetről van szó, számos tag lakik Stockholmban, Göteborgban, Malmőben és más városokban. Többségük itt járt egyetemre, később telepedtek le más városokban. Ez a taglétszám rendkívül alacsony a statisztikai számok tükrében.

A 2013-ban kiadott statisztika szerint Uppsala járás lakossága 2012-ben 202 625 fő volt (102 825 nő és 99 800 férfi). Ebből a városban 154 776-an élnek. A bevándorlók, vagyis a külföldi háttérrel rendelkező állampolgárok (personer med utländsk bakgrund) száma 44 092, míg a külföldi állampolgárok száma 14 654 volt. Ez a két szám folyamatosan emelkedik. Az arab országokból bevándorolt lakosok száma körülbelül 8 000, de ez a szám nem teljesen tükrözi a valóságot, mivel a statisztika nem tartja számon a palesztinokat, akik más-más országokból érkeztek ide.

Emellett körülbelül 5 000 iráni származású (vagyis perzsa) személy lakik Uppsalában.

Néhány évvel ezelőtt, amikor először vettem részt az egyesület által szervezett workshopon, több aktív önkéntes dolgozott a kulturális programok megvalósításán. Úgy tűnt, a nehézségek (az infrastruktúra és állandó támogatás hiánya) ellenére sikerül olyan rendezvényeket megszervezni, amelyek az elsődleges cél, a kulturális értékek megőrzésének és közvetítésének a feladatát, valamint az arab diaszpóra problémáinak kezelését megvalósítja.

Közben eltelt néhány év, és történt valami látszólag megmagyarázhatatlan dolog az uppsalai arab közösségben. Nemcsak az Arab Kulturális Egyesület, hanem a korábban rendkívül aktív Palesztin Klub is tetszhalottá vált. A heti rendszerességgel megtartott programok megszűntek.

Miért?  Mi történt közben? Miből fakad ez a több kulturális közösség, szervezet életében egy időben mutatkozó krízis?

 Nem számítottam rá, hogy ilyen alapvető kérdésekre kell választ találnom. Kutatóként persze ezek rendkívül inspiráló kérdések, ám a gyakorlati munka szempontjából azt jelentik, hogy mielőtt bármit tehetne az ember, alapos helyzetelemzésre van szükség (a pre-animáció első lépése). Az persze rendkívül inspiráló, ha a semmiből kell valamit létrehozni. Külföldiként, duplán idegenként, kellő információ és kapcsolati tőke nélkül azonban rengeteg időbe telik. It takes time

Visszatérve az Arab Kulturális Egyesületre: már négy évvel ezelőtt is problémának tűnt számomra, a hosszú és rövid távú stratégia, valamint a módszertanilag megalapozott munka hiánya. Vagyis az, hogy bár vannak programok, ám ezek nem illeszkednek semmilyen koncepcióba, keretbe, ami a továbblépést tenné lehetővé. Valakinek eszébe jut valami lehetséges téma, előadó vagy művész, a programjavaslatot kissé (nagyon) bonyolult kommunikációs formában megvitatják, és ha a vezetőség minden tagja egyetért, elindul a szervezés. Most, hogy belülről látom a dolgot, a legnagyobb baj a döntésmechanizmussal, a szakszerűség (pl. mi is az a kulturális marketing?, mi is az a projektmenedzsment? egyáltalán, mi az a projekt? stb.)  és a módszertani alapok hiányával van. Valamint még néhány dologgal, amit nem részletezek. Ha a hallgatóink látnák, miből kellett elindulni, nem hinnék el. Én sem hiszem el néha.

A feladatom rendkívül bonyolult, és egészen más jellegű, mint amire számítottam. Ráadásul ügyesen kell egyensúlyozni az interkulturális terepen, a némileg (nagyon) idegen hierarchiák és időtényezők között.

A széllel szemben.