Fél lábbal itt, fél lábbal ott.

Fél lábbal már otthon vagyok, a másik fél itt marad még hónapokig, mert lesz egy konferencia, amit nekem kell levezényelni, és amin már 3 hónapja dolgozom. Szeptemberben vetettem fel az ötletet, október végén rábólintottak (a reakcióidő végtelenül hosszú), aztán egyeztetés több emberrel, Stockholmban a Mediterrán Múzeummal, a libanoni nagykövettel, az egyiptomi konzullal, és még néhány szakértővel. Nincs még vége, holnap is lesz egy megbeszélés Sofiával, a múzeum egyiptológusával, a jövő hétre marad az ABF-el megkötendő együttműködési megállapodás aláírása, és nem tudom, hogy fogom ezt Szegedről levezényelni.

Az ugyanis a bevált technika, hogy hosszas teázás, közös olvasás, zenehallgatás, rábeszélés, elmagyarázás után kézen fogom Alyt vagy doktor Ayedet, és elráncigálom őket ide vagy oda. Doktor Ayeddel kicsit nehezebb, mert egy másik városban kórházi főorvos, reggel 7-től este 7-ig nincs a városban, és csak hétvégén ér rá. Néha hét közben is, és akkor tudunk ügyeket intézni. Olyanokat, amihez nekem nincs felhatalmazásom.

A hierarchikus rendet nem szabad megbontani. Próbálok hátulról, észrevétlenül irányítani: ez az egyetlen jó módszer. Pszichológus és politikus vagyok. Ez utóbbival elég rosszul állok, viszont a közvetlen nyílt kommunikáció nem használható. Az a legjobb, ha az ember itt úgy adja el az ötleteit, hogy a másik azt higgye, az ő fejéből pattant ki a dolog. Ez otthon is így van, tutto il mondo è un paese, nagy falu a világ. Nem csodálkozom.

Az ABF-el kötendő együttműködési megállapodás aláírása után tudjuk elindítani a Gyógyítás hagyományos arab ételekkel nevű kurzust, amit Salah és Salwa fog megtartani. Az anyag nagyjából már összeállt, és mivel Salah eredetileg tanár, remélhetőleg sikeres lesz. Arra számítottam, hogy már ebben a félévben megtartjuk, de a fent említett reakció idő miatt csak májusban kezdődhet el. Jó esetben…

Márciusban újabb tréninget kell tartanom a „Kicsi csapatnak”, mert a múlt héten és a holnap tartandó mini-tréning pusztán csapatépítésre és a közösségfejlesztés alapjainak a letételére volt és lesz elég. Arra, pontosabban, hogy a készülő honlap és blog segítségével elinduljon a „it’s cool” kampány, és néhány konkrét program.

Skype-on fogunk majd kommunikálni közben, csak attól tartok, hogy otthonról nem leszek olyan türelmes.

Márciusban a SIU integrációs projektjében egy animációs programot kell tartanom a 19-20 éves új bevándorlóknak és svéd társaiknak. A topic-ban még nem állapodtunk meg, de a színház irányába igyekszem elterelni a dolgot. Majd meglátjuk. Nyáron szintén nekik lesz tábor, ami viszont teljesen színház lesz.

A honlap levezénylése is rám marad, igaz, vagy egy szövetségesem, ám az írás és fordítás egyelőre iszonyú lassan halad. Én nem tudok arabul, a svéd nyelvi kompetenciám sem elég erős. Csak kérni és nyafogni tudok, és bárki keze alá dolgozom.

A honlap projekt egyébként igen jól szemlélteti az itteni ritmust. Már egy évvel ezelőtt, pályázás előtt megbeszéltük, hogy mire ide érek, kész lesz a honlap. Nem lett kész, sőt. Az első nagy megbeszélésen azt mondták, hogy lesz, és az új logó is kész lesz holnapra. A logó nem lett kész sem másnapra, sem egy héttel későbbre, sem egy hónappal később. Az arculatért felelős vezetőségi tag eltűnt, így megkértem a fiamat, aki grafikusnak készül, hogy csinálja meg. Bence készített terveket, aztán újra, és újra, és mindig volt egy ember, akinek nem tetszett valami miatt. Végül sikerült megtalálnia a közös tetszés metszéspontját (ez egy hónapig tartott), majd az arab karakterekkel gyűlt meg a baja. Egy hétbe tellett, mire összehoztam 3 kulcsfontosságú embert, hogy az arab felirat jó legyen. Aztán még Amondó is dolgozott vele egy kicsit, és kész lett a logó.

Én közben három web programozóval tárgyaltam, találtunk egy „szerelemből” dolgozót, aki csak egy munkacsoportot kért, aki a kezébe adja a szövegeket. A munkacsoport nem jött össze 2 hónapig, végül január első hetében összeállt a csapat. Elég hihetetlennek tűnik, de még mindig nem sikerült olyan kommunikációs platformot találni, ahol a munkacsoport tarthatja a kapcsolatot. A szövetségesemmé vált Haitham 120 kilométerről ma estére beszélt meg egy közös randit a neten. Remélem, összejön, én ott leszek.

A domain megvan, a web hotel szintén, a web programozó már dolgozik, mi ketten Haithammal próbáljuk elérni az elérhetetlennek tűnőt. Nagyon hálás vagyok neki ezért a támogatásért. Szombaton a kicsik blogját is megbeszéljük, Faten, a palesztin költőnő nagy blogger, és a többiek is lelkesek.

A „kicsik” lelkesedése tölt fel, a „cool-osítás” jó ötletnek bizonyult.  Dabke táncház már biztosan lesz február végén, de ha nem mernek belevágni nélkülem, március első hetére csúszik. Szombaton ez lesz a legfontosabb: rábeszélni őket, hogy képesek mindenre idősödő hölgyek nélkül is.

Csomagolnia kellene az idősödő hölgynek. Vasárnap hajnalban konkrétan át kell küldenie legalább fél lábát Magyarországra. Haza.