Karácsonyi kultur-morzsa és -sok(k).

A saját karácsonyunk, ahogy már írtam, meglehetősen multikulti lett. Egyrészt teljesen magyar volt, másrészt kissé szíriai és libanoni, harmadrészt kicsit svéd.

Magyar volt, mert a lehetőségeinkhez mérten mindent úgy tettünk-vettünk-ettünk, mint otthon. Volt mákos bejgli és mézeskalács, igaz, annak finn változata (amolyan Muminos) a boltban kapható peppakakor mellett és helyett.
Volt karácsonyfa ciprusból, igaz, a cédrus stílusosabb lett volna, ha már Libanon. Volt az asztalon Tahina és tabouli saláta, amit Joumana, a vendégünk készített el. Volt burgonyasaláta, és némi pulyka (rántott formában), és végül, hogy svéd is legyen, ettünk halat is, ezúttal lazacot, amit a karácsony előtti napon negyed áron vásároltam meg.

Persze, az asztalon volt még néhány kifejezetten svéd tárgy és élelmiszer, erről pedig eszembe jutott, hogy talán érdemes írni a svéd karácsonyi hagyományokról. Legalábbis arról, amit az ember ideiglenes állomásozóként megismerhet.

Dekor svéd módra

A svédek, úgy tűnik, szeretik kidíszíteni a lakásukat, az ablakot, ajtót, asztalt. Sokan már ősszel színes bogyókkal díszített koszorút akasztanak az ajtóra. Karácsonykor ezt a nálunk is használt koszorúra cserélik, és advent első vasárnapján szinte minden lakás ablakában megjelenik egy csillag vagy egy égősor. Fény és piros szín mindenütt. Piros bögre, piros terítő, piros függöny, piros gyertya, piros piros.

A karácsonyi díszítés két kihagyhatatlan eleme a törpe és a kecske, vagyis a jultomtar és a julbocken. Emellett sokan készítenek mézeskalács házikót, amihez előre gyártott elemeket lehet vásárolni a boltokban.

Julbocken och  jultomtar

De nézzük inkább a törpét és a kecskét, hiszen talán ez az a két mitikus-mágikus tárgy, ami az északi népek karácsonyában a pogány idők és az északi legendák, mesék emlékét őrzi.

A törpe, akit többnyire Nilsnek hívnak (a Nils Holgersson név is innen ered), titokban lakik a házban (minden egyes házban), és a „szállásért” cserében őrzi a házat, megvédi a gyerekeket mindenféle gonosztól, az ördögtől, a démonoktól és a szerencsétlenségtől. Emellett segít a házimunkában és a kerti munkákban. Mindezt persze titokban teszi. (Sajnos hozzánk eddig nem költözött be ilyen törpe, pedig jó lenne, ha valaki titkon elmosogatna néha J).

A karácsonyi törpe ennek a törpének a változata. Kicsit télapós (Santa Clausos), kicsit pirosas, kicsit krampuszos, kicsit manós, mindenesetre jól megüli a kecskét, aki szintén az északi mitológiából galoppozott át a mai karácsonyok körébe.

Ilyen:

Julbocken, a karácsonyi kecske a Thor isten szekerét húzó kecskék (Tanngrisnir and Tanngnjóstr) utóda. A mítoszban (Edda dalok) a két kecske mágikus erővel rendelkezett. Amellett, hogy az egekig repítették Thort, élelemforrásként is szolgáltak az istennek, aki, ha megéhezett (vagy valaki éhét akarta csillapítani), elpusztította a kecskéket, megfőzte őket, és megette. Majd csontjaikat összerakta, bőrüket a csontokra terítette, és varázslatos erejű kalapácsa, a Mjöllnir segítségével életre keltette őket. (Ökonomikus megoldás, nem vitás. Kicsit Főnixes, a fenntarthatóság jegyében J).

A karácsonyi kecske innen származik, és legfontosabb tulajdonsága, hogy megvéd a gonosztól, a démonoktól és ördögöktől, és némi szerencsét is hoz.

Ilyen forma:

 Julmust, ami nem must, a Janssons frestelse, ami csábítás, valamint furcsa szokások(k)

A karácsonyi asztalokon szinte mindenütt megtalálható a julmust (ejtsd: jülmüst). Ez olyan ital, ami karácsonykor julmust, húsvétkor påskmust névre hallgat, a kólához hasonló szénsavas üdítőital. Mivel nem vagyok Coca-cola-rajongó, nem tudom megítélni, mi a különbség: mindkettő barna, édes és szénsavas. Állítólag a sör helyett fejlesztették ki, az alkohol-fóbia (van ilyen?) nevében. Az a legjobb tulajdonsága, hogy nagyon olcsó. Nem hasonlít a mi magyar mustunkhoz, csak a neve emlékeztet rá.

Mellé kitűnő sütemény a Luca-macska (Luci-cicának becézem) nevű sáfrányos süti, amit Luca naptól kezdve lehet megvásárolni a boltokban.

Íme:

Az egyik, nagyon gyakori étel a Janssons frestelse. A név jelentése: Jansson elcsábítása. Még sosem ettem ilyet, de állítólag a Jánosok fiait el lehet csábítani vele. Könnyen elkészíthető, halas-burgonyás étel, amit mindenképp érdemes ismerni, már csak Jansson miatt is. A recept megtalálható a svéd nyelvtanfolyam anyagában, tehát, ha kellő számú kérés érkezik, lefordítom és megosztom a következő bejegyzések egyikében.
Tessenek érdeklődni!

Ha az ember magyarként Svédországban tölti a karácsonyt, biztosan meglepődik ezen-azon.

Például a karácsonyi sonkán és a karácsonyi virslin. Ez a két étel szinte kötelezően megtalálható az asztalokon, és az egyik, mindenütt kapható csemege a mindenféle ízű karácsonyi mustár.

Mintha a húsvét és a karácsony összekeveredett volna.

Egy másik, számomra kellemes meglepetés az, hogy itt nem tologatják ide-oda az ünnepnapok előtti és utáni péntekeket és hétfőket. A péntek biztosan péntek, mint ahogy szombat is szombat, a többi napról nem is szólva. Viszont a karácsonyi bolti nyitva tartás is más, mint otthon.

December 24-e a julafron (szent este) ugyanúgy zajlik, mint Magyarországon, és az istentiszteletek is hasonló időpontokban vannak, mint otthon.
December 25-e a juldagen, amikor minden zárva tart, az utcák kihaltak, az emberek otthon töltik az idejüket.
December 26-án az annandag jul (karácsony másnapja) következik, amikor viszont minden bolt, áruház, kereskedés kinyit.

Talán eddig ez volt a legsokkolóbb dolog Svédországban a svédek részéről: karácsony előtt mindenki jött-ment, vásárolt, majd karácsony második napján újra kezdték a vásárlást. Szinte mindent 50%-os kedvezménnyel lehetett kapni, és a boltok teli voltak emberekkel, akik vásároltak, vásároltak, vásároltak.

Lehet, hogy csak azért sokkolt ez a dolog, mert egészen másként képzelem a karácsonyt, valahogy fényesen, csendesen, összebújósan, magunkba merülősen, olvasósan, narancs, szegfűszeg, fenyő és fahéj illattal, esetleg hóemberrel. És mosogató törpével, védelmező kecskével.