Karácsony Uppsalában

Azt hittem, fehér lesz a karácsony, de nem, + 6-7 fok, eső, néha kicsi napfény.

Mumin mézeseket sütöttünk, azt ajándékozzuk mindenkinek.

Ha végre ki tudom varázsolni a képeket a telefonból, majd megláthatja mindenki, milyen édesek-mézesek.

Egy szíriai-libanoni 4 gyermekes anyuka jött hozzánk vendégségbe a menekülttáborból. Amit mesél az ottani helyzetről, alapvetően meghatározta az estét.

Boldog is volt, mert örültünk egymásnak, a gyerekeknek, szomorúságos is, mert az ő gyerekei nem voltak velünk, és tudtuk, tudjuk, hogy sok-sok ember nélkülöz most, holnap, a jövő héten.

Velük is megtelt a szoba. 

 

Főztünk, aztán nevettünk, sírtunk az apró ciprus alatt, mellett, felett, amit karácsonyfa rangra emeltünk néhány narancs segítségével.

Egy darabig "menekültszállás" lesz a nappali.
Eszegetjük a Mumin-mézeseket, várjuk a havat, a jó híreket.

 

És mivel végre a gyógyulás útjára léptem 3 hét láz, torok- és arcüreg gyulladás után, a blog is telni fog félbehagyott és most befejezhető szövegekkel a karácsonyi csendben.