A PISA-FELMÉRÉS utózöngéje Svédországban, avagy hogyan ne söpörjünk egy problémát a szőnyeg alá.

Látszólag semmi köze sincs a Pisa-felmérésnek a felnőttképzéshez és a kulturális mediációhoz vagy a multikulturális társadalomhoz (persze van), most mégsem tudok másról írni, mint erről.

Egyrészt azért kell írni erről, hogy ne essek az elfogultság gyanújába. Eddig csupa jót írtam a svéd iskoláról, arról a konkrét gimnáziumról, ahol most épp szülő lehetek. Ez a véleményem továbbra sem változik meg, mert szülőként és tanárként is naponta ér öröm az iskolának köszönhetően. Domosnak szerencséje van, egyúttal megkomolyodott. Az orvosi vizsgálatról egyenesen az iskolába rohant, hiszen „egy IB diák nem lóghat”, és különben is, fizika labor lesz. Hogy milyen jegyet kapott tavaly fizikából? Ezt inkább nem írom le. Folyamatosan megmutatja az éppen elkészült esszét, referátumot, regényfejezetet. Nem is kell kérnem. Csupa meglepetés itt az életem.

Másrészt tanárként, egyetemi oktatóként azt gondolom, hogy az oktatás egésze egységes rendszer, és egységében, nem pedig szeletekre osztva kellene gondolkodni és felelős szakemberként gondoskodni róla. Persze, van közoktatás, szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás, informális, non-formális tanulás, LLP, ám egy-egy társadalom sikerességének, az emberek boldogulásának szempontjából minden egyes szakasznak fontos szerepe van. Egyetemi oktatóként folyamatosan azzal szembesülök, hogy a tanítványaim nem mernek kérdezni, nem mernek vitatkozni, és ez olyan tárgyak esetében, mint például a filozófia, egyenesen tragikus.

Arra a kérdésemre, hogy általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaik során hány projektmunkában vettek részt, hány referátumot, esszét, stb. írtak, a diákjaim többnyire azt válaszolják: „egyet sem”. Körülbelül 5-6 %-uk, erős évfolyam esetében 10%-uk végzett valamilyen jellegű kreatív, aktív ismeretszerzésre épülő feladatot.

A svéd pisai ferdetorony

Kétségtelen tény, hogy a svéd 15 évesek rosszul teljesítettek a Pisa-felmérésen. Az Eduline-tól kölcsönzött táblázatból jól látszik az eredmény.

Íme:

 

Baj van tehát itt is, főként szövegértésben teljesítettek rosszul a svéd 15 évesek.

Mi lehet ennek az oka, és mit lehet tenni? Ez a kérdés napi szinten merül fel a svéd médiában, ahol egyrészt szakértők elemzik az eredményeket, és vitákat rendeznek diákok, tanárok, értelmiségiek, szakértők, szülők részvételével. A svéd rádió 1-es csatornáján szintén rengeteg műsor szól ugyanerről.

Bár nem követtem minden egyes műsort figyelemmel, nem is volna erre időm, mégis van néhány eleme a nyilvánosság előtt folyó vitáknak és elemzéseknek, amelyek tükrözik a svéd társadalomra jellemző társadalmi felelősségvállalást.

Egyrészt az adatok részletes elemzése során kiderült, hogy a fiúk és lányok teljesítménye sokban különbözik: a fiúk minden készségterületen 20%-al maradnak el az OECD-átlagtól, míg a lányok 5-6%-al.

Másrészt az is kiderült, hogy egyes körzetekben, iskolákban jól, míg másutt rosszabbul teljesítettek a gyerekek. A külvárosi, jellemzően bevándorlók által lakott körzetek iskoláinak tanulói minden készségterületen gyengébb eredményt értek el. A néhány éve Svédországban élő gyerekeknek több problémával is meg kell küzdeniük. Egyrészt azzal, hogy a nyelvismeret nem pusztán a nyelvtan és a szavak, szószerkezetek, mondatstruktúrák elsajátítását jelenti: biztos és készségszinten birtokolt kulturális ismeretek nélkül nem beszélhetünk hatékony nyelvtudásról. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek a szülei gyakran alacsony képzettségűek, esetleg saját anyanyelvükön is funkcionális analfabéták. Otthon ezek a gyerekek nem látnak könyveket, és bár elképzelhető, hogy a digitális kompetenciájuk fejlett, mert van otthon internet és érintőképernyős telefon, ám ez nem jelenti azt, hogy az internetet könyvtárként, szövegek olvasására és elérésére, tanulásra alkalmas tárhelyként használnák.

A tanárok és diákok arról panaszkodnak, hogy a nagy létszámú osztályokban nem lehetséges a személyre szabott fejlesztést (tanítást és nevelést) megoldani. Harminc fő esetén a tanároknak nincs lehetőségük (idejük és terük) az egyéni készségfejlesztésre, a tehetséggondozásra, a lemaradások pótlására. Ugyanakkor a vitákban megszólaló diákok és szülők egy része azt állítja, hogy a svéd iskola kiválóan fejleszti a kreativitást, a digitális kompetenciát és a nyelvoktatás is hatékony.

Úgy tűnik, nyilvánosan, szakértők, szülők, diákok, tanárok bevonásával zajlik itt a brainstorming, a közös ötletelés és gondolkodás arról, hogy mit kell és lehet megváltoztatni ahhoz, hogy a mindenkit érintő kérdésben, a közoktatásban jobb eredményt érjenek el a diákok. Abban mindenki egyetérteni látszik, hogy a svéd társadalom jövője függ ettől, vagyis nem lehet a kérdést a szőnyeg alá söpörni. A tanulni tudó, önmagát átképezni képes, kreatív, nyitott adófizető állampolgár tudja megteremteni azt a jövőt, ahol a közteherviselés, kölcsönös felelősségvállalás, szociális gondoskodás eredményeként a társadalom tagjai elégedettek lehetnek.

Jövőre Svédországban is választások lesznek, így nyilvánvaló, hogy a vitában a pártok is szerepet vállalnak. Programokat vitatnak meg, és tartózkodnak a felelősség egymásra hárításától. A felelősség mindenkié. Azé is, aki épp most kormányoz, és azé is, aki ellenzékben van. Az eredmény is mindenkié. Minden egyes svéd állampolgáré. És főként azoké, akik még talán meg sem születtek.