Karácsonyi kultur-morzsa és -sok(k).

A saját karácsonyunk, ahogy már írtam, meglehetősen multikulti lett. Egyrészt teljesen magyar volt, másrészt kissé szíriai és libanoni, harmadrészt kicsit svéd.

Magyar volt, mert a lehetőségeinkhez mérten mindent úgy tettünk-vettünk-ettünk, mint otthon. Volt mákos bejgli és mézeskalács, igaz, annak finn változata (amolyan Muminos) a boltban kapható peppakakor mellett és helyett.
Volt karácsonyfa ciprusból, igaz, a cédrus stílusosabb lett volna, ha már Libanon. Volt az asztalon Tahina és tabouli saláta, amit Joumana, a vendégünk készített el. Volt burgonyasaláta, és némi pulyka (rántott formában), és végül, hogy svéd is legyen, ettünk halat is, ezúttal lazacot, amit a karácsony előtti napon negyed áron vásároltam meg.

Persze, az asztalon volt még néhány kifejezetten svéd tárgy és élelmiszer, erről pedig eszembe jutott, hogy talán érdemes írni a svéd karácsonyi hagyományokról. Legalábbis arról, amit az ember ideiglenes állomásozóként megismerhet.

Dekor svéd módra

A svédek, úgy tűnik, szeretik kidíszíteni a lakásukat, az ablakot, ajtót, asztalt. Sokan már ősszel színes bogyókkal díszített koszorút akasztanak az ajtóra. Karácsonykor ezt a nálunk is használt koszorúra cserélik, és advent első vasárnapján szinte minden lakás ablakában megjelenik egy csillag vagy egy égősor. Fény és piros szín mindenütt. Piros bögre, piros terítő, piros függöny, piros gyertya, piros piros.

A karácsonyi díszítés két kihagyhatatlan eleme a törpe és a kecske, vagyis a jultomtar és a julbocken. Emellett sokan készítenek mézeskalács házikót, amihez előre gyártott elemeket lehet vásárolni a boltokban.

Julbocken och  jultomtar

De nézzük inkább a törpét és a kecskét, hiszen talán ez az a két mitikus-mágikus tárgy, ami az északi népek karácsonyában a pogány idők és az északi legendák, mesék emlékét őrzi.

A törpe, akit többnyire Nilsnek hívnak (a Nils Holgersson név is innen ered), titokban lakik a házban (minden egyes házban), és a „szállásért” cserében őrzi a házat, megvédi a gyerekeket mindenféle gonosztól, az ördögtől, a démonoktól és a szerencsétlenségtől. Emellett segít a házimunkában és a kerti munkákban. Mindezt persze titokban teszi. (Sajnos hozzánk eddig nem költözött be ilyen törpe, pedig jó lenne, ha valaki titkon elmosogatna néha J).

A karácsonyi törpe ennek a törpének a változata. Kicsit télapós (Santa Clausos), kicsit pirosas, kicsit krampuszos, kicsit manós, mindenesetre jól megüli a kecskét, aki szintén az északi mitológiából galoppozott át a mai karácsonyok körébe.

Ilyen:

Julbocken, a karácsonyi kecske a Thor isten szekerét húzó kecskék (Tanngrisnir and Tanngnjóstr) utóda. A mítoszban (Edda dalok) a két kecske mágikus erővel rendelkezett. Amellett, hogy az egekig repítették Thort, élelemforrásként is szolgáltak az istennek, aki, ha megéhezett (vagy valaki éhét akarta csillapítani), elpusztította a kecskéket, megfőzte őket, és megette. Majd csontjaikat összerakta, bőrüket a csontokra terítette, és varázslatos erejű kalapácsa, a Mjöllnir segítségével életre keltette őket. (Ökonomikus megoldás, nem vitás. Kicsit Főnixes, a fenntarthatóság jegyében J).

A karácsonyi kecske innen származik, és legfontosabb tulajdonsága, hogy megvéd a gonosztól, a démonoktól és ördögöktől, és némi szerencsét is hoz.

Ilyen forma:

 Julmust, ami nem must, a Janssons frestelse, ami csábítás, valamint furcsa szokások(k)

A karácsonyi asztalokon szinte mindenütt megtalálható a julmust (ejtsd: jülmüst). Ez olyan ital, ami karácsonykor julmust, húsvétkor påskmust névre hallgat, a kólához hasonló szénsavas üdítőital. Mivel nem vagyok Coca-cola-rajongó, nem tudom megítélni, mi a különbség: mindkettő barna, édes és szénsavas. Állítólag a sör helyett fejlesztették ki, az alkohol-fóbia (van ilyen?) nevében. Az a legjobb tulajdonsága, hogy nagyon olcsó. Nem hasonlít a mi magyar mustunkhoz, csak a neve emlékeztet rá.

Mellé kitűnő sütemény a Luca-macska (Luci-cicának becézem) nevű sáfrányos süti, amit Luca naptól kezdve lehet megvásárolni a boltokban.

Íme:

Az egyik, nagyon gyakori étel a Janssons frestelse. A név jelentése: Jansson elcsábítása. Még sosem ettem ilyet, de állítólag a Jánosok fiait el lehet csábítani vele. Könnyen elkészíthető, halas-burgonyás étel, amit mindenképp érdemes ismerni, már csak Jansson miatt is. A recept megtalálható a svéd nyelvtanfolyam anyagában, tehát, ha kellő számú kérés érkezik, lefordítom és megosztom a következő bejegyzések egyikében.
Tessenek érdeklődni!

Ha az ember magyarként Svédországban tölti a karácsonyt, biztosan meglepődik ezen-azon.

Például a karácsonyi sonkán és a karácsonyi virslin. Ez a két étel szinte kötelezően megtalálható az asztalokon, és az egyik, mindenütt kapható csemege a mindenféle ízű karácsonyi mustár.

Mintha a húsvét és a karácsony összekeveredett volna.

Egy másik, számomra kellemes meglepetés az, hogy itt nem tologatják ide-oda az ünnepnapok előtti és utáni péntekeket és hétfőket. A péntek biztosan péntek, mint ahogy szombat is szombat, a többi napról nem is szólva. Viszont a karácsonyi bolti nyitva tartás is más, mint otthon.

December 24-e a julafron (szent este) ugyanúgy zajlik, mint Magyarországon, és az istentiszteletek is hasonló időpontokban vannak, mint otthon.
December 25-e a juldagen, amikor minden zárva tart, az utcák kihaltak, az emberek otthon töltik az idejüket.
December 26-án az annandag jul (karácsony másnapja) következik, amikor viszont minden bolt, áruház, kereskedés kinyit.

Talán eddig ez volt a legsokkolóbb dolog Svédországban a svédek részéről: karácsony előtt mindenki jött-ment, vásárolt, majd karácsony második napján újra kezdték a vásárlást. Szinte mindent 50%-os kedvezménnyel lehetett kapni, és a boltok teli voltak emberekkel, akik vásároltak, vásároltak, vásároltak.

Lehet, hogy csak azért sokkolt ez a dolog, mert egészen másként képzelem a karácsonyt, valahogy fényesen, csendesen, összebújósan, magunkba merülősen, olvasósan, narancs, szegfűszeg, fenyő és fahéj illattal, esetleg hóemberrel. És mosogató törpével, védelmező kecskével.

A PISA-FELMÉRÉS utózöngéje Svédországban, avagy hogyan ne söpörjünk egy problémát a szőnyeg alá.

Látszólag semmi köze sincs a Pisa-felmérésnek a felnőttképzéshez és a kulturális mediációhoz vagy a multikulturális társadalomhoz (persze van), most mégsem tudok másról írni, mint erről.

Egyrészt azért kell írni erről, hogy ne essek az elfogultság gyanújába. Eddig csupa jót írtam a svéd iskoláról, arról a konkrét gimnáziumról, ahol most épp szülő lehetek. Ez a véleményem továbbra sem változik meg, mert szülőként és tanárként is naponta ér öröm az iskolának köszönhetően. Domosnak szerencséje van, egyúttal megkomolyodott. Az orvosi vizsgálatról egyenesen az iskolába rohant, hiszen „egy IB diák nem lóghat”, és különben is, fizika labor lesz. Hogy milyen jegyet kapott tavaly fizikából? Ezt inkább nem írom le. Folyamatosan megmutatja az éppen elkészült esszét, referátumot, regényfejezetet. Nem is kell kérnem. Csupa meglepetés itt az életem.

Másrészt tanárként, egyetemi oktatóként azt gondolom, hogy az oktatás egésze egységes rendszer, és egységében, nem pedig szeletekre osztva kellene gondolkodni és felelős szakemberként gondoskodni róla. Persze, van közoktatás, szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás, informális, non-formális tanulás, LLP, ám egy-egy társadalom sikerességének, az emberek boldogulásának szempontjából minden egyes szakasznak fontos szerepe van. Egyetemi oktatóként folyamatosan azzal szembesülök, hogy a tanítványaim nem mernek kérdezni, nem mernek vitatkozni, és ez olyan tárgyak esetében, mint például a filozófia, egyenesen tragikus.

Arra a kérdésemre, hogy általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaik során hány projektmunkában vettek részt, hány referátumot, esszét, stb. írtak, a diákjaim többnyire azt válaszolják: „egyet sem”. Körülbelül 5-6 %-uk, erős évfolyam esetében 10%-uk végzett valamilyen jellegű kreatív, aktív ismeretszerzésre épülő feladatot.

A svéd pisai ferdetorony

Kétségtelen tény, hogy a svéd 15 évesek rosszul teljesítettek a Pisa-felmérésen. Az Eduline-tól kölcsönzött táblázatból jól látszik az eredmény.

Íme:

 

Baj van tehát itt is, főként szövegértésben teljesítettek rosszul a svéd 15 évesek.

Mi lehet ennek az oka, és mit lehet tenni? Ez a kérdés napi szinten merül fel a svéd médiában, ahol egyrészt szakértők elemzik az eredményeket, és vitákat rendeznek diákok, tanárok, értelmiségiek, szakértők, szülők részvételével. A svéd rádió 1-es csatornáján szintén rengeteg műsor szól ugyanerről.

Bár nem követtem minden egyes műsort figyelemmel, nem is volna erre időm, mégis van néhány eleme a nyilvánosság előtt folyó vitáknak és elemzéseknek, amelyek tükrözik a svéd társadalomra jellemző társadalmi felelősségvállalást.

Egyrészt az adatok részletes elemzése során kiderült, hogy a fiúk és lányok teljesítménye sokban különbözik: a fiúk minden készségterületen 20%-al maradnak el az OECD-átlagtól, míg a lányok 5-6%-al.

Másrészt az is kiderült, hogy egyes körzetekben, iskolákban jól, míg másutt rosszabbul teljesítettek a gyerekek. A külvárosi, jellemzően bevándorlók által lakott körzetek iskoláinak tanulói minden készségterületen gyengébb eredményt értek el. A néhány éve Svédországban élő gyerekeknek több problémával is meg kell küzdeniük. Egyrészt azzal, hogy a nyelvismeret nem pusztán a nyelvtan és a szavak, szószerkezetek, mondatstruktúrák elsajátítását jelenti: biztos és készségszinten birtokolt kulturális ismeretek nélkül nem beszélhetünk hatékony nyelvtudásról. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek a szülei gyakran alacsony képzettségűek, esetleg saját anyanyelvükön is funkcionális analfabéták. Otthon ezek a gyerekek nem látnak könyveket, és bár elképzelhető, hogy a digitális kompetenciájuk fejlett, mert van otthon internet és érintőképernyős telefon, ám ez nem jelenti azt, hogy az internetet könyvtárként, szövegek olvasására és elérésére, tanulásra alkalmas tárhelyként használnák.

A tanárok és diákok arról panaszkodnak, hogy a nagy létszámú osztályokban nem lehetséges a személyre szabott fejlesztést (tanítást és nevelést) megoldani. Harminc fő esetén a tanároknak nincs lehetőségük (idejük és terük) az egyéni készségfejlesztésre, a tehetséggondozásra, a lemaradások pótlására. Ugyanakkor a vitákban megszólaló diákok és szülők egy része azt állítja, hogy a svéd iskola kiválóan fejleszti a kreativitást, a digitális kompetenciát és a nyelvoktatás is hatékony.

Úgy tűnik, nyilvánosan, szakértők, szülők, diákok, tanárok bevonásával zajlik itt a brainstorming, a közös ötletelés és gondolkodás arról, hogy mit kell és lehet megváltoztatni ahhoz, hogy a mindenkit érintő kérdésben, a közoktatásban jobb eredményt érjenek el a diákok. Abban mindenki egyetérteni látszik, hogy a svéd társadalom jövője függ ettől, vagyis nem lehet a kérdést a szőnyeg alá söpörni. A tanulni tudó, önmagát átképezni képes, kreatív, nyitott adófizető állampolgár tudja megteremteni azt a jövőt, ahol a közteherviselés, kölcsönös felelősségvállalás, szociális gondoskodás eredményeként a társadalom tagjai elégedettek lehetnek.

Jövőre Svédországban is választások lesznek, így nyilvánvaló, hogy a vitában a pártok is szerepet vállalnak. Programokat vitatnak meg, és tartózkodnak a felelősség egymásra hárításától. A felelősség mindenkié. Azé is, aki épp most kormányoz, és azé is, aki ellenzékben van. Az eredmény is mindenkié. Minden egyes svéd állampolgáré. És főként azoké, akik még talán meg sem születtek.  

Karácsony Uppsalában

Azt hittem, fehér lesz a karácsony, de nem, + 6-7 fok, eső, néha kicsi napfény.

Mumin mézeseket sütöttünk, azt ajándékozzuk mindenkinek.

Ha végre ki tudom varázsolni a képeket a telefonból, majd megláthatja mindenki, milyen édesek-mézesek.

Egy szíriai-libanoni 4 gyermekes anyuka jött hozzánk vendégségbe a menekülttáborból. Amit mesél az ottani helyzetről, alapvetően meghatározta az estét.

Boldog is volt, mert örültünk egymásnak, a gyerekeknek, szomorúságos is, mert az ő gyerekei nem voltak velünk, és tudtuk, tudjuk, hogy sok-sok ember nélkülöz most, holnap, a jövő héten.

Velük is megtelt a szoba. 

 

Főztünk, aztán nevettünk, sírtunk az apró ciprus alatt, mellett, felett, amit karácsonyfa rangra emeltünk néhány narancs segítségével.

Egy darabig "menekültszállás" lesz a nappali.
Eszegetjük a Mumin-mézeseket, várjuk a havat, a jó híreket.

 

És mivel végre a gyógyulás útjára léptem 3 hét láz, torok- és arcüreg gyulladás után, a blog is telni fog félbehagyott és most befejezhető szövegekkel a karácsonyi csendben.

 

 

 

IB Code avagy ÉRTÉKEK és ETIKA a GIMNÁZIUMBAN

A Katedralskolan International Baccalaureate programja az 1968-ban alapított svájci nonprofit oktatási alapítvány, az International Baccalaureate® alapértékei és missziója szerint működik.

  http://www.ibo.org/

 

MISSZIÓ

Az IB célja az, hogy olyan érdeklődő, hozzáértő és gondoskodó, felelősségteljes fiatalokat neveljen, akik segítenek megteremteni egy jobb és békésebb világot a kultúrák közötti megértés és egymás iránti tisztelet segítségével. (The school aims to develop inquiring, knowledgeable and caring young people who help to create a better and more peaceful world through intercultural understanding and respect.)

 A különböző országokban működő IB programok közös stratégiája az, hogy bátorítják a diákokat abban, hogy legyenek aktív, szenvedélyes és egész életen át tanuló emberek, akik megértik, hogy más népeknek és embereknek, saját különbözőségük mellett is lehet igaza. Vagyis egymás megértése, megismerése, elfogadása a legfontosabb, valamint annak tudata, hogy mindig lehet új és új dolgokat megtanulni, kitalálni, fejleszteni. Nincs egyetlen helyes út, eljárás, életmód, viselkedés, és a nagy felfedezők, feltalálók, újítók, művészek, gondolkodók mindegyike visszautasította az elvárt és elfogadott tudás egyedüli érvényét, és azt tudta (úgy és olyan formában), ahogy csakis ő tudta. A nagy felfedezők, feltalálók, újítók, művészek, gondolkodók az egész életen át tartó aktív tanulás példaképei is lehetnek.

Tulajdonképpen a világ bármely országának bármely iskolája csatlakozhat ehhez az alapítványhoz, ha vállalja a program magas szintű működtetését, és osztja az alapítvány értékeit. Ugyanakkor a több, mint 120 országban működő iskolák mindegyike saját profillal is rendelkezik, igazodva az adott ország oktatási rendszeréhez. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a diákoknak az országos teszteket, felméréseket, érettségi típusú vizsgákat is teljesíteniük kell.

Magyarországon öt helyen működik ez a program. Itt: http://www.ibo.org/school/search/index.cfm?programmes=&country=HU&region=&find_schools=Find 

IB CODE

Manapság nagy divat code-ról beszélni, ami leggyakrabban valamiféle dress code, elvárt ruházat, esetleg egyenruha, kitűző, jelvény, ez meg az használata. A code az összetartozást jelzi, a „mi” tudatát fejleszti. 

A Katedralskolan dress code-ja nem kívül, hanem belül (szellemben, észben, szívben, lélekben) viselhető szellemi ruházat. Egyszerű és folyamatosan alkalmazandó értékek, etikai normák, szabályok sora, ami az iskola által elvárt attitűdöket igyekszik kifejleszteni.

A valódi cél az, hogy a diákok igyekezzenek: érdeklődők, tájékozottak, gondolkodók, jól kommunikálók, elvszerűek, nyitottak, gondoskodók, kockázatvállalók, kiegyensúlyozottak, reflektívek lenni.

 A félév elején megkapott CODE pedig így szól:

Légy ott időben.

A szükséges anyagok és eszközök legyenek nálad.

Azt tegyed, amit épp tenned kell.

Legyél barátságos másokkal.

Tervezd meg tanulmányaidat.

Tartsd be a határidőket.

Ez a gyakorlatban  azt jelenti, hogy a rengeteg projektmunka, prezentáció, kreatív írás feladat, referátum, házi dolgozat, mini tanulmány, laborjelentés teljesítése mellett igen fontos az is, hogy az órákon vitatkozzanak egymással a gyerekek.  Megvitassák eredményeiket, kifejtsék véleményüket, érveljenek gondolataik mellett, ugyanakkor legyenek mindig a nyitottak a másik véleménye iránt, és tiszteljék egymást. A tanárok arra kíváncsiak, hogy mit tudnak a diákok, és nem azt keresik, hogy mit nem tudnak. Ha pedig valaki valamiben gyengének mutatkozik, akkor segítséget kap ahhoz, hogy fejlessze önmagát.  Az iskola biztonságos hely. A fiam szárnyakat kapott. 

DECENTRALIZÁLT OKTATÁSI RENDSZER

A Jonsson tanár úrral történt első találkozásnak volt néhány meglepő, és itteni munkám szempontjából is fontos mozzanata. Egyrészt kiderült, hogy az iskolába, különösen az IB programra sok külföldi diák jár. A tanulóknak nagyjából a 30%-a svéd, a többieknek vagy az egyik, vagy mindkét szülője más országokból származik. Tulajdonképpen mindenki, aki a társadalom tagja, svédnek számít, de vannak a svéd svédek, a vegyes házasságból született svédek és a bevándorló svédek, akik ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint bárki más. Hogy mégis vannak társadalmi feszültségek és konfliktusok, és hogy ezek hogyan és miért jönnek létre, már egy másik bejegyzés témái lesznek. Viszont ami itt is fontos: úgy tűnik, a társadalmi béke, a szolidaritás és egymás megismerése alapvetően fontos Svédországban.

Példaként a romák összeírását követő általános felháborodást említeném. Néhány hete derült ki ugyanis, hogy néhány rendőrség összeírta az ott élő romákat, holott tilos bárki nemzeti és etnikai hovatartozása felől érdeklődni. A svéd TV Kunskapskanalen nevű csatornája (ismeret/tudás-csatorna) rögtön leadott egy hosszú dokumentumfilmet a romák történetéről, jelenéről, problémáiról, és rendszeresen készítenek rövidebb dokumentumfilmeket roma emberekről. Egyfajta szembenézés ez múlttal, a korábbi törvények hibáival, egyúttal érzékenyítés mások problémái iránt.

Jonsson tanár úr nagyon örült, hogy magyarok vagyunk. Két okból is: egyrészt, mint kiderült, Jonsson tanár úr szlavista, az orosz irodalomtörténet a szakterülete, és nagyon jó barátságban volt (van) Szerdahelyi Istvánnal. Az orosz irodalomról leveleztek évekig. Másrészt volt már a Katedralskolanban egyszer egy magyar diák, egy kislány, aki a gimnázium elvégzése és az egyetemi tanulmányok után asszisztensként dolgozott Jonsson tanár úr mellett. Pozitív diszkrimináció, tehát, amivel Domosnak meg kell küzdenie.

Ugyanakkor kiderült az is, hogy az iskola maximálisan decentralizáltan működik, és érvényesül a szubszidiaritás elve. (A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de a szükséges segítséget meg kell adnia.)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az IB program esetében a Katedralskolan-ban Jonsson rektor dönt arról, hogy kivel dolgozik együtt, milyen projekteket támogat, ő szervezi munkatársaival egyetértésben a továbbképzéseket, fejleszti az oktatási programot, szervezi az egyéb informális tanulási programokat (múzeumpedagógia, kirándulás, előadások), és tulajdonképpen minden egyes diák fejlődését figyelemmel kíséri.

Ha valakivel baj van, akkor a tanárok közösen dolgozzák ki azt a stratégiát, amivel segíteni lehet az adott tanulót. Néha levelezünk egymással, de pusztán arról, hogy Domos hogy érzi magát az iskolában. A gyerekek rendszeresen bemennek hozzá beszélgetni, megosztják vele terveiket és eredményeiket.

(Álmaim iskolája.)

De hogyan is működik az egész iskolára vetítve és általában a decentralizáció?

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy az iskolák többnyire önkormányzati fenntartásúak, és ez minden életkorra és speciális csoportra vonatkozik. Ezek az iskolák egyúttal állami fenntartásúak is: igen összetett szakértői szervezetrendszer, intézményrendszer gondoskodik a szakmai, módszertani színvonal fejlesztéséről, állami, önkormányzati és iskolai szinten. Emellett vannak magániskolák, speciális pedagógiai programokkal, önkormányzati és állami finanszírozással.

Bár nem sikerült még áttanulmányoznom a svéd adórendszer egészét, de az biztos, hogy az adók (társasági és személyi) nagy része az önkormányzatokhoz folyik be, és az úgynevezett társadalombiztosítási járulékot a szociális háló fenntartására kell felhasználnia az államnak.

Az iskolák teljes autonómiával rendelkeznek. Az igazgató (rektor) irányítja az intézmény egészét, koordinálja a programigazgatók munkáját, és kommunikál az önkormányzat oktatási szervezeti egységeivel (több van, és megosztják egymás között a feladatokat). Többek között az iskola pedagógiai programját egyeztetik rendszeresen.

Az iskolákban létező oktatási programokat programigazgatók irányítják. A Katedralskolan esetében az IB programon kívül van természettudományi, társadalomtudományi és humán program is, amelyek szintén autonómiával rendelkeznek, saját igazgatóval (rektor). Emellett van úgynevezett „szabadidős” program: művészeti és sport tevékenységgel.

Ami egyáltalán nincs, az a testnevelés. Viszont van konditerem, focipálya, minden osztálynak focicsapata, szabadon használható tornaterem. A gyerekek többsége jár valamilyen edzésre, ami szintén ingyenes. És ami nagyon érdekes: Uppsalában a lakónegyedekben nagyjából 500 méterenként van valamilyen szabadon használható sportlétesítmény. Vagy focipálya, vagy kosárlabdapálya. A gyerekek folyton fociznak, még hidegben is.