Újabb vasárnapi idill - az utolsó

Ha eddig futottam, akkor most rohanok, előre láthatólag 60-70 kilométer lesz a mai adag Centrum-Gottsunda-Flogsta-Gottsunda-Centrum-Gottsunda. Szerencsére van egy kölcsön autó, másként nem is menne a dolog.

Igaz, a nap délben kezdődik, addig bedobálhatom a szárítás után megmaradt ruhákat a bőröndbe. Viszont lehet, hogy hajnalig nem jutok ágyba, utána pedig indulok.

Délben megbeszélés Alyval, remélhetőleg ebéddel egybekötve. Tea biztosan lesz, és valószínűleg dr. Ayed is csatlakozik.

A tegnapi honlapos megbeszélésen mindenki a neten volt, egy hét múlva megírhatom itt a címet.

Délután tréning a kicsi csapatnak, este Sofia érkezik a konferencia miatt, aztán valami még biztosan lesz, mert sosem úgy vannak a dolgok, ahogyan gondolom. Jó, hogy megtanultam anno improvizálni.

Az élet itt nem rutin és ismétlés, hanem folyamatos meglepetés. Igyekszem ennek örülni.

És remélem, nem késem le a repülőt a végtelen teázás miatt.

A blog itt nem fejeződik be, sőt, valószínűleg most kezdődik el igazán, mert nem írtam meg az ABF sztorit, a szeniorokat, a multikulti estet, és ezer mást. A szociális animáció lépéseit, amit itt élőben sikerült megtapasztalnom. Nagyon jó iskola volt.

Végre lesz időm írni, mert senki nem akar majd teázni velem órákon keresztül.

Vagy ki tudja?

Fél lábbal itt, fél lábbal ott.

Fél lábbal már otthon vagyok, a másik fél itt marad még hónapokig, mert lesz egy konferencia, amit nekem kell levezényelni, és amin már 3 hónapja dolgozom. Szeptemberben vetettem fel az ötletet, október végén rábólintottak (a reakcióidő végtelenül hosszú), aztán egyeztetés több emberrel, Stockholmban a Mediterrán Múzeummal, a libanoni nagykövettel, az egyiptomi konzullal, és még néhány szakértővel. Nincs még vége, holnap is lesz egy megbeszélés Sofiával, a múzeum egyiptológusával, a jövő hétre marad az ABF-el megkötendő együttműködési megállapodás aláírása, és nem tudom, hogy fogom ezt Szegedről levezényelni.

Az ugyanis a bevált technika, hogy hosszas teázás, közös olvasás, zenehallgatás, rábeszélés, elmagyarázás után kézen fogom Alyt vagy doktor Ayedet, és elráncigálom őket ide vagy oda. Doktor Ayeddel kicsit nehezebb, mert egy másik városban kórházi főorvos, reggel 7-től este 7-ig nincs a városban, és csak hétvégén ér rá. Néha hét közben is, és akkor tudunk ügyeket intézni. Olyanokat, amihez nekem nincs felhatalmazásom.

A hierarchikus rendet nem szabad megbontani. Próbálok hátulról, észrevétlenül irányítani: ez az egyetlen jó módszer. Pszichológus és politikus vagyok. Ez utóbbival elég rosszul állok, viszont a közvetlen nyílt kommunikáció nem használható. Az a legjobb, ha az ember itt úgy adja el az ötleteit, hogy a másik azt higgye, az ő fejéből pattant ki a dolog. Ez otthon is így van, tutto il mondo è un paese, nagy falu a világ. Nem csodálkozom.

Az ABF-el kötendő együttműködési megállapodás aláírása után tudjuk elindítani a Gyógyítás hagyományos arab ételekkel nevű kurzust, amit Salah és Salwa fog megtartani. Az anyag nagyjából már összeállt, és mivel Salah eredetileg tanár, remélhetőleg sikeres lesz. Arra számítottam, hogy már ebben a félévben megtartjuk, de a fent említett reakció idő miatt csak májusban kezdődhet el. Jó esetben…

Márciusban újabb tréninget kell tartanom a „Kicsi csapatnak”, mert a múlt héten és a holnap tartandó mini-tréning pusztán csapatépítésre és a közösségfejlesztés alapjainak a letételére volt és lesz elég. Arra, pontosabban, hogy a készülő honlap és blog segítségével elinduljon a „it’s cool” kampány, és néhány konkrét program.

Skype-on fogunk majd kommunikálni közben, csak attól tartok, hogy otthonról nem leszek olyan türelmes.

Márciusban a SIU integrációs projektjében egy animációs programot kell tartanom a 19-20 éves új bevándorlóknak és svéd társaiknak. A topic-ban még nem állapodtunk meg, de a színház irányába igyekszem elterelni a dolgot. Majd meglátjuk. Nyáron szintén nekik lesz tábor, ami viszont teljesen színház lesz.

A honlap levezénylése is rám marad, igaz, vagy egy szövetségesem, ám az írás és fordítás egyelőre iszonyú lassan halad. Én nem tudok arabul, a svéd nyelvi kompetenciám sem elég erős. Csak kérni és nyafogni tudok, és bárki keze alá dolgozom.

A honlap projekt egyébként igen jól szemlélteti az itteni ritmust. Már egy évvel ezelőtt, pályázás előtt megbeszéltük, hogy mire ide érek, kész lesz a honlap. Nem lett kész, sőt. Az első nagy megbeszélésen azt mondták, hogy lesz, és az új logó is kész lesz holnapra. A logó nem lett kész sem másnapra, sem egy héttel későbbre, sem egy hónappal később. Az arculatért felelős vezetőségi tag eltűnt, így megkértem a fiamat, aki grafikusnak készül, hogy csinálja meg. Bence készített terveket, aztán újra, és újra, és mindig volt egy ember, akinek nem tetszett valami miatt. Végül sikerült megtalálnia a közös tetszés metszéspontját (ez egy hónapig tartott), majd az arab karakterekkel gyűlt meg a baja. Egy hétbe tellett, mire összehoztam 3 kulcsfontosságú embert, hogy az arab felirat jó legyen. Aztán még Amondó is dolgozott vele egy kicsit, és kész lett a logó.

Én közben három web programozóval tárgyaltam, találtunk egy „szerelemből” dolgozót, aki csak egy munkacsoportot kért, aki a kezébe adja a szövegeket. A munkacsoport nem jött össze 2 hónapig, végül január első hetében összeállt a csapat. Elég hihetetlennek tűnik, de még mindig nem sikerült olyan kommunikációs platformot találni, ahol a munkacsoport tarthatja a kapcsolatot. A szövetségesemmé vált Haitham 120 kilométerről ma estére beszélt meg egy közös randit a neten. Remélem, összejön, én ott leszek.

A domain megvan, a web hotel szintén, a web programozó már dolgozik, mi ketten Haithammal próbáljuk elérni az elérhetetlennek tűnőt. Nagyon hálás vagyok neki ezért a támogatásért. Szombaton a kicsik blogját is megbeszéljük, Faten, a palesztin költőnő nagy blogger, és a többiek is lelkesek.

A „kicsik” lelkesedése tölt fel, a „cool-osítás” jó ötletnek bizonyult.  Dabke táncház már biztosan lesz február végén, de ha nem mernek belevágni nélkülem, március első hetére csúszik. Szombaton ez lesz a legfontosabb: rábeszélni őket, hogy képesek mindenre idősödő hölgyek nélkül is.

Csomagolnia kellene az idősödő hölgynek. Vasárnap hajnalban konkrétan át kell küldenie legalább fél lábát Magyarországra. Haza.

A szél járása megfordult avagy vasárnapi életkép

Csak egy szösszenetnyi mára, mert hajnal 5 óra óta dolgozom.

Vasárnap van. Domaint kellett regisztrálnom, aztán kiderült, hogy nem jó a név, egyeztettünk, új név kell. A web designer Szaúd-Arábiában él, skype, telefon, édesapa közvetítése. Sikerült megismerkednem 3 web-asszisztenssel, mindegyik más-más országból érkezett Dániába, ahol a szerver található. Dél van, és nem tudom, tudok-e nyomtatni valahol.

Pörög minden, 3-kor tréning a „kicsi csapatnak”, remélem, addigra felébred mindenki.

Közben megtudtam, hogy fél 2-kor is van egy megbeszélés. És nyaggatnom kell doktor Ayedet a történet miatt. De legalább már elfogadják a nyaggatásomat.

Este megbeszélés a „szeniorokkal”, mert a jövő héten együttműködési megállapodást kell aláírnunk az ABF-el (Arbetarnas bildningsförbund), hogy befogadják a kurzusainkat, és legyen terem a programokhoz.

A hétvégék már csak ilyenek itt. Szünetelő munkaszüneti nap.

A szél járása megfordult, már nem szemből érkezik csak, hanem hátulról is. Még egy hét itt, és aztán az elvetett magvakat jövök gondozgatni. Még nem tudom, miből, mivel, hogyan. Majd kiderül.

In šāʾ Allāh.  

Arabiska, arabiska

Arabiska Kulturföreningen

Visszapörgetve a bejegyzéseket, rájöttem, hogy bár sok mindenről írtam, a munkaadó egyesületemről nem, holott nagyjából éjjel-nappal az egyesület körül jár az eszem. Nap-mint nap találkozom valakivel, akiről úgy gondolom, hogy részt vehet majd a munkában, gyűjtöm a címeket, a programokhoz szükséges információkat, anyagokat, telefonálok, kurzust és workshopot állítok össze, randit szervezek különféle emberek között, akik nem is tudnak egymás létezéséről.

Tegnapi szerzeményem Fateh, aki Gázából érkezett 3 hónapja, és véletlenül az egyik egyesületi tag ügyfele a bevándorlók integrációjával és munkaerőpiacon való elhelyezkedésével foglalkozó cégnél, ahol dolgozik. (*Megjegyzést: ezt a szöveget szerdán kezdtem el írni, de közben elsodort egy intézménylátogatás és egy éjfélig tartó konferenciaszervezési feladat.)

Fateh grafika szakon végzett Gázában az egyetemen, emellett irodalmat is tanult, költő, grafikus és nem mellesleg fiatal nő. Érdekes, hogy ezek az információk senkinek a fantáziáját nem mozgatták meg eddig, csak nekem jutott eszembe, hogy aktív munkát végezhetne az egyesületben. (Nem tudtad?- kérdezem Alyt. De igen. Miért nem kérdezted meg tőle, akar-e tag lenni? Nem jutott eszembe.)

A könyvtárban találkoztunk Fatehval, majd a SIU-ba (Samarbetorganisationen för Invandrarföreningar i Uppsala) mentünk el együtt, mert egy komolyabb pályázati lehetőségről kellett beszélnem Amillel, a SIU vezetőjével.

A SIU egyébként a bevándorló egyesületek együttműködési szervezete (ilyesminek fordítható ez a kimondhatatlan név), olyan ernyőszervezet, ami összefogja, segíti a városban lévő egyesületek munkáját, információt szolgáltat, és egyéb tevékenységet is folytat, ami külön bejegyzést kíván.

Fateh megmutatta itt a verseit, szombaton már interjú készül vele a SIU által üzemeltetett rádióban (Radio International Uppsala – RIU 98.9 FM), és a verseit is felolvashatja. (Még nem hoztad el ide?- kérdezem Alyt. Nem. Miért nem? Nem jutott eszembe.)

Úgy tűnik, újabb szövetségesre leltem Fateh személyében, a vasárnapi megbeszélésre és tréningre eljön, ahol az egyesület „ifjúsági tagozatát” próbálom egybe kovácsolni, miután a vezetőség több hónapi beszéd, kérés és magyarázás után rábólintott erre a javaslatomra. (It takes time, mondja Aly, aki a kulturális programokért felelős, és aki az itteni munkámat irányítja, és akin keresztül el tudom adni az ötleteket. Nagyjából 3 hónap alatt…)

 Az egyesület

A Svédországi Arab Kulturális egyesület körülbelül 30 éve alakult néhány fiatal, egyetemi tanulmányokat végző, vagy értelmiségi bevándorló kezdeményezésére. A kezdetekkor leginkább az arab országokból bevándorolt emberek összetartása és az arab kulturális értékek közvetítése volt a cél. Beszélgetéseket, könyvbemutatókat, irodalmi műsorokat, workshopokat szerveztek, az országokat bemutató tematikus esteket. Emellett különféle csoportok működtek (például tánc, zene, irodalom).

A hétvégén készül el az egyesület rövid története, amit fordítás után közzé teszek. (Arabról svédre és angolra, majd magyarra. It takes time – lehet, hogy csak 2 hét múlva lesz meg magyarul is a szöveg.)

Az egyesületnek körülbelül 80 tagja van, nyolc fős vezetőséggel, és mivel nem helyi szervezetről van szó, számos tag lakik Stockholmban, Göteborgban, Malmőben és más városokban. Többségük itt járt egyetemre, később telepedtek le más városokban. Ez a taglétszám rendkívül alacsony a statisztikai számok tükrében.

A 2013-ban kiadott statisztika szerint Uppsala járás lakossága 2012-ben 202 625 fő volt (102 825 nő és 99 800 férfi). Ebből a városban 154 776-an élnek. A bevándorlók, vagyis a külföldi háttérrel rendelkező állampolgárok (personer med utländsk bakgrund) száma 44 092, míg a külföldi állampolgárok száma 14 654 volt. Ez a két szám folyamatosan emelkedik. Az arab országokból bevándorolt lakosok száma körülbelül 8 000, de ez a szám nem teljesen tükrözi a valóságot, mivel a statisztika nem tartja számon a palesztinokat, akik más-más országokból érkeztek ide.

Emellett körülbelül 5 000 iráni származású (vagyis perzsa) személy lakik Uppsalában.

Néhány évvel ezelőtt, amikor először vettem részt az egyesület által szervezett workshopon, több aktív önkéntes dolgozott a kulturális programok megvalósításán. Úgy tűnt, a nehézségek (az infrastruktúra és állandó támogatás hiánya) ellenére sikerül olyan rendezvényeket megszervezni, amelyek az elsődleges cél, a kulturális értékek megőrzésének és közvetítésének a feladatát, valamint az arab diaszpóra problémáinak kezelését megvalósítja.

Közben eltelt néhány év, és történt valami látszólag megmagyarázhatatlan dolog az uppsalai arab közösségben. Nemcsak az Arab Kulturális Egyesület, hanem a korábban rendkívül aktív Palesztin Klub is tetszhalottá vált. A heti rendszerességgel megtartott programok megszűntek.

Miért?  Mi történt közben? Miből fakad ez a több kulturális közösség, szervezet életében egy időben mutatkozó krízis?

 Nem számítottam rá, hogy ilyen alapvető kérdésekre kell választ találnom. Kutatóként persze ezek rendkívül inspiráló kérdések, ám a gyakorlati munka szempontjából azt jelentik, hogy mielőtt bármit tehetne az ember, alapos helyzetelemzésre van szükség (a pre-animáció első lépése). Az persze rendkívül inspiráló, ha a semmiből kell valamit létrehozni. Külföldiként, duplán idegenként, kellő információ és kapcsolati tőke nélkül azonban rengeteg időbe telik. It takes time

Visszatérve az Arab Kulturális Egyesületre: már négy évvel ezelőtt is problémának tűnt számomra, a hosszú és rövid távú stratégia, valamint a módszertanilag megalapozott munka hiánya. Vagyis az, hogy bár vannak programok, ám ezek nem illeszkednek semmilyen koncepcióba, keretbe, ami a továbblépést tenné lehetővé. Valakinek eszébe jut valami lehetséges téma, előadó vagy művész, a programjavaslatot kissé (nagyon) bonyolult kommunikációs formában megvitatják, és ha a vezetőség minden tagja egyetért, elindul a szervezés. Most, hogy belülről látom a dolgot, a legnagyobb baj a döntésmechanizmussal, a szakszerűség (pl. mi is az a kulturális marketing?, mi is az a projektmenedzsment? egyáltalán, mi az a projekt? stb.)  és a módszertani alapok hiányával van. Valamint még néhány dologgal, amit nem részletezek. Ha a hallgatóink látnák, miből kellett elindulni, nem hinnék el. Én sem hiszem el néha.

A feladatom rendkívül bonyolult, és egészen más jellegű, mint amire számítottam. Ráadásul ügyesen kell egyensúlyozni az interkulturális terepen, a némileg (nagyon) idegen hierarchiák és időtényezők között.

A széllel szemben.

Erasmus+ információk felnőtt- és szakképképzőknek

A Tempus Közalapítvány 2013 novemberében és decemberében információs napokat szervezett az átalakult oktatási programokról.

Az új, Erasmus+ nevű program része a köz-, felnőtt- és felsőoktatás, valamin a szakképzés.


Az Erasmus+ programba az oktatási szektorokon kívül az ifjúsági projektek, valamint a sport területe is beletartozik. Ez utóbbi kettőt Magyarországon a Fiatalok Lendületben Programiroda kezeli.




Akit érint vagy érdekel, mi minden változik meg, itt tájékozódhat:

http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=11239


A Fiatalok Lendületben Programiroda honlapja itt érhető el:

http://www.yia.hu/
A felnőtt- és szakképzést érintő tájékoztató itt hallgatható meg:

http://www.youtube.com/watch?v=_7jseoYz0MI